Feltűnt egy érdekes sztori ebben a cikkben:
https://index.hu/belfold/2019/07/30/jott_meszaros_es_rogton_fideszes_genyok_lettunk/
Miért érzek egy hasonlóságot?
Nagyon sokszor írnak rólunk a sajtóban úgy, hogy nem kérdezik meg a mi véleményünket. Sajnos az a különleges eset, amikor elkérik és leközlik az álláspontunkat.
Soha nem értettem, hogy miért természetes néhány újságíró és főszerkesztő számára az, ami nekem szakmai minimumnak tűnt.
Az alábbi cikk szerint erről nem mindig az újságírók tehetnek, akik sok esetben szakmailag korrekten szeretnének dolgozni, azonban a felettesük már más szempontok alapján szeretné a cikkeket megjeleníteni.
Idézet a cikkből, a politikai szereplők és utalások nem tartoznak a témánkhoz:
Ne hívd fel a momentumost, csak írd oda, hogy nem válaszolt!
Az egyik nagy vidéki lap újságírója az egész életét az írásnak szentelte, még gyakornokként került az újsághoz 14 évvel ezelőtt, állítása szerint ez sokkal inkább az életét, mint a munkáját jelentette. Tavaly tavasszal mégis felmondott, miután két évet lehúzott a Fidesz-közelbe került újságnál. A tulajdonosváltás komoly lelki feszültséget okozott számára, mégsem állt fel rögtön, egyrészt azért, mert szerette a szakmáját, másrészt pedig azért, mert a 140 ezer forintos fizetéséből egyáltalán nem tudott félretenni.
Azt mondja, a lap politikai irányultságában nem történt jelentős változás, hiszen mindig is inkább középre húztak, nem egy erősen baloldali lapot hangoltak át fideszesre. Ugyanakkor szakmaiatlan dolgokat vártak tőlük, ami nagyon zavarta. Egyszer például azt a feladatot kapta, hogy az Origo alapján írjon egy karaktergyilkos cikket a Momentum egyik képviselőjéről. Erre megkérdezte a szerkesztőt, felhívhatja-e az ellenzéki politikust, bemutatva ezzel a másik fél véleményét is. A szerkesztő azt mondta, hogy inkább csak írja oda, hogy megkeresésükre nem válaszolt.
Az újságírót mégis bántotta a dolog, ezért egy ismerősén keresztül megszerezte a politikus telefonszámát, és lapzárta előtt, este belecsempészte a cikkbe a véleményét. Az ügynek nem lett következménye, ő pedig kifejezetten büszke volt arra, hogy eleget tett az újságírói szabályoknak.
A tanulság az, hogy a saját személyes tisztességünk mindennél fontosabb, és nyugodtan aludni csak becsületesen lehet.
(Forrás)
