Mivel ennek a cikknek a mai napig van lecsengése, ezért kezdjük ezzel a témával. Nem egy óriási ügy, de jó kezdő példa.
Ez volt a cikk, Csikász Brigitta tollából, amelyben megjelent a következő állítás: "Ennek a cégnek a vezetője Beck Zsolt, aki a magyar szcientológiai egyház felsővezetőihez tartozik."
Nem, nem tartozott soha. Az újságíró Csikász Brigitta nem kérdezett meg erről sem bennünket, sem pedig Beck Zsoltot. Beck Zsolt egyházunk egyik tagja, nem végez egyházi szolgálatot, nem vezető, és nem is volt soha.
Február 22-én jelent meg a cikk, még aznap írtam az újságírónak, aki visszaírt, hogy továbbította a főnökének. Ez korrekt. Utána semmi válasz, semmi javítás. 25-én rákérdeztem, hogy mi újság, 26-án válaszolt, hogy lépjek kapcsolatba a főnökével én. Miért nem ő segít a főnökénél? Miért nem kérdezett meg bennünket az újságíró, hogy mit reagálunk, ha már rólunk írt? A főszerkesztőnek sem tűnt ez fel. Miért kell két hétig kínlódni a megjelenés után, hogy a mi álláspontunkat is kitegyék?
Vessünk egy pillantást, mit mond az újságírók bibliája, az Újságírói etikai kódex:
4.1. Az újságíró és szerkesztő írásban, online alkotásban, műsorban valótlanságot nem állíthat, köteles a tényeket és adatokat az adott helyzetben elvárható gondossággal ellenőrizni.
5. § Helyreigazítás
5.1. A szerzőnek, a szerkesztőnek kötelessége az önkéntes, korrekt helyreigazítás akár a sértett kérésére, vagy ha a közlés valótlansága megállapítható. A bíróság által elrendelt helyreigazítás közlését nem lehet akadályozni, sem a szövegét torzítani.
5.2. Helyreigazítási kötelezettség nélkül is meg kell adni a válasz lehetőségét annak, akit a cikk, műsor személy szerint és hátrányosan érintett. A válasz sem sérthet becsületet, személyhez fűződő jogokat.
5.3. Az újságírói etika megkívánja, hogy a lapot, műsort, annak megjelent tartalmát érintő ügyekben bírálókkal, panaszosokkal, reagálókkal lelkiismeretesen foglalkozzanak a szerkesztőségek.
Írtam a főszerkesztőnek is. Választ nem kaptam, de végül március 4-én kitették az álláspontomat.
Nyilván akkorra már senki sem olvassa a cikket, ami már eltűnt a süllyesztőben. Ha aznap vagy másnap kiteszik, akkor a helyes adat eljut a cikk olvasóihoz. Én meg is tettem mindent, de mivel elhúzták majdnem két hétig, ezért sok értelme nem lett. Ez a normál napi működés, szélmalomharc a sajtó hatalmával szemben.
Tehát közzétették ezt: Cikkünk megjelenése után megkereste szerkesztőségünket a Szcientológiai egyház közönségkapcsolati igazgatója, Lange László a következőkkel. „A cikkben említett Beck Zsolt semmilyen pozíciót nem tölt be egyházunkban, nem felső vezető, nem munkatárs, nem végez egyházi szolgálatot nálunk. Az, hogy a vallásunkhoz, egyházunkhoz tartozik-e: ez igen kényes kérdés, mivel valaki vallásos hovatartozása különleges személyes adat, főleg ha nem közszereplőről van szó, és ha ő sem írta ezt magáról. A cikk címében szereplő szcientológiai egyházhoz kötődő cég nem igaz, azzal nincs semmilyen kapcsolata egyházunknak.”
Magyarország Alaptörvénye a VII. cikkelyben kimondja, hogy mindenkinek joga van a vallás szabadságához, amely jog magában foglalja, hogy vallását „nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa vagy kinyilvánítását mellőzze”. Így tehát bárkinek a vallását (akár vélt vagy valós az információ) a beleegyezése nélkül nyilvánosan közreadni: nyilvánvalóan megsérti ezt a szabadságjogot.
Az már csak hab a tortán, hogy egyházunk nevét nemcsak az eredeti cikkben, de még a helyreigazításban sem írták helyesen: ahogy a Református Egyház sem „Reformátusi egyház”, hasonlóképpen a mi egyházunk neve Magyarországi Szcientológia Egyház.
